Megbélyegezve
„Kellemetlen butító dolgok
Sírba taszító drogok
Minden átok rájuk!”
Mondja, egy öreg hölgy nálunk
Beszél róla s állítja,
Innét ered a világ nagy gondja
Én pedig töröm a fejem rajta
Vajon jogos e mondata?!
Eszem bejutnak a holtak, s foglyok.
Kik nem tudnak kijutni cellájok
Oly mély, s oly rideg
Hiszik, minden ember sarkukban liheg.
Elveszett lelek…mint ő volt …
élni a kínért s a szerért…őt okold…
A kihasználások sora
Szegény leány pedig ostoba…
Lebeg szeme előtt a szer
S odaadja magát, ha kell ezerszer…
Az ő akarata soha nem számított
A több por is már alig hatott
Leperegnek a képek
reszketők a léptek
a fény felé érve…
Fordíts ennek hátat végre!
A halál előtt egy lépéssel
Hátat fordított a tablettának, rossz érzéssel
Végigszenvedte az elvonót. s mit lehetett.
De már késő lett…belekeveredett
Halála után mindenre fényderült
De persze az okozó, rács mögé nem került
Mondták, ők megmondták, ez lesz a vége…
De senki-senki nem tett érte
Az öreg hölgy elhallgat…
Midőn előtte, a drogokról szavalt.
Fülemben cseng: a fiatalok használják!
Tőle gondjuk megoldását várják
kétkedve körülnézve
teljesen megrökönyödve
Fenn akad szemem
S az asztalra, gúnyosan vetem tekintetem
Roskad a drága, öreg asztala.
Gyógyszer van rajta …nem is csoda…
Drogokat használ s nem is tudja…
Így ítélkezék az öreganya.
Az, hogy van ki másra használja,
Ő böjtje, s mindennek megvan az ára
Tégy belátásod szerint
De lásd ha nem vigyázol beterít
Itt van eme hölgy
gyógyszeren él s itt a völgy
Ő már nem tud leszokni róla
S így sajnos egy lehet sorsa
vele is az örténik mint a lánnyal
él egyedül magával s a magánnyal
gyógyszeri társaságban…
Így él eme nyomorult világban…
Széles Martina
Egy baratom verse, amelyet meg akartam osztani veletek.
