Na megtörtént.
Túl vagyok az első saját egyéni kiállításomon. Elég jól sikerült. A legtöbben arról beszéltek, hogy nem erre számítottak, és mindenki pozitív értelemben említette. Hát nem tudom mi másra számíthattak, hisz a legjobb képeim már elajándékoztam nektek 
Íme egy kép a megnyitó utáni beszélgetésekből:
Meg volt az első találkozásom bátyámék patkánykájával.
Nagyon barátságos és gyorsan ismerkedős kedvében volt. Először mondjuk nagyon elrántottam én a kezem amikor megfogta az ujjam. Elég furi a kis körmei érintése, de ha meszokod olyan jó 
Ime egy fotó az én gépemmel
Amúgy ma egy remek napot töltöttem le kettesben apukámmal, nagyon jó volt végre vele lenni, köszönöm neki.
Hát volt az a korszakom amikor mindenem tönkre ment. Na folyamatosan össze szerelődnek, és új alakot öltenek. A mobilomat, aminek a billentyűzete adta meg magát, apucim szereltette meg, mert hát ahhoz nagyon nem értek
A laposomba amint veszek új wincsit ismét működő képes lesz, remélem.
És a Lámpa amit a véletlen lendület lesöpört az asztalomról, törött burája helyet újat kapott:
Ez volt ma a kikapcsolódásom
Amugy kicsit ferde, mert a ragasztót úgy hirtelen raktam alulról rá, azon majd meg finomítok, és szerintem nem is sima ragasztó lesz az össze kapcsoló elem.
Mivel még mindig nincs saját fényképező gépem, ezért továbbra is ilyen minőségeket kaptok 
ezt csak azért írom mert sajna úgy fest nem nyertem az egyik fotó pályázaton, ahol fényképezőt lehetett volna nyerni, na meg a suli pályázatán nyert pénzből se vehetek végül azt 
Hever a földön egy test. Eleinte csak átlépnek rajta, majd rátaposnak. Meglátják gyengeségét és levezetik feszültségüket rajta.
Leköpik,
Tapossák,
Rúgják,
Szúrják.
Még megmozdul, megvédené magát.
Erősebben:
Tapossák,
Rúgják,
Szúrják.
Egy könnycsepp csordul végig hideg testén.
Ők csak:
Tapossák,
Rúgják,
Szúrják.
Már csak a széltől lebben meg haja
De ők még mindig:
Tapossák,
Rúgják,
Szúrják
Ahol csak érik...
Hát igen rég írtam, de nem akartam a kinn lévő pozitív dolgokat elrontani, mert általában nem szeretek depizni, főleg nem ezt blogolni is Mert ugye ez saját magamnak egy emlék, és ott csak a szép dolgokra akarok emlékezni, úgyhogy csak annyit, hogy köszönöm, hogy ti vagytok nekem, próbáltok segíteni, meghallgatok, együtt érzetek és elviseltek depis korszakomban is 
Egy barátomtól kaptam:
U.i. sajnos a genetikai hulladék dolgon nem lehet segíteni. Jaj most jut eszembe orvosilag már erre is kivizsgáltak lehet mégis van kiút
Egy régebbi bejegyzésemben írtam, hogy anyuék nem fotózták le a vízi rákot amit láttak a Duna parton.
Na ma Shery reagált nekem rá, hogy ugyan szüleim nem, ellenben Ők. Össze futottak vele, egy sóderlapátolás a vízpart mentén című akció pihenőjében, és Shery bizony nem hagyta ki az alkalmat, neki köszönhetően íme:
Úgyhogy íme a bizonyíték kicsiny falumban a Duna vízében még élnek ilyen kis állatkák
van remény...
Még annó egy gyakornok munkatárs mutatta az oldalt, ahol lehet pókert játszani.
Akkor még nem tudtam mi mit jelent Szóval közöm nem volt hozzá, hogy mikor mi az erősebb. Hát azóta fejlődtem kicsit, pedig napi egynél nem játszom többet.
Most arra gyúrok, hogy az összes érmém meglegyen
Alul lehet látni, hogy mennyi pénzem van és, hogy hány játék napot jétszottam. Én büszke vagyok magamra
